1% - Te adod, mi csináljuk

 

https://www.facebook.com/kutyatar/videos/1493118430814621/

 

A civil szervezetek számára meglehetősen fontos időszak minden évben az adóbevallás, nevezetesen az adó 1%-áról való rendelkezés ideje. Fontos, hiszen a civil szervezetek életben maradása, céljaik megvalósítása legfőképpen ezen múlik. Mármint azon az összegen, mely az adózók jóvoltából kerül a számlájukra, hogy tevékenységüket gyakorolni tudják.

 

Napok óta készülök ezen témakörben megírni az ilyenkor szokásos buzdítást, de valahogy elakadt bennem a szó. Nem azért, mert nem fontos számomra a téma, inkább azért, mert nagy a nyomás rajtam, hiszen a civil szférának egy létszámban túlnőtt szegmenséből kell olyan támogatókat megcéloznunk, akik megtisztelnek bennünket azzal, hogy a mi munkánkat segítik adójuk 1%-ával. Magyarországon manapság megszámlálhatatlan állatvédő szerveződés van. Egyrészt divatos is lett ez a „szakma”, másrészt sajnos igény is van az állatvédők megfeszített munkájára. Tehát a bőség zavarával küzdhet az, aki ki szeretne választani magának egy kedvezményezettet. A választást nehezíti az a tendencia, hogy ilyentájt feltámadnak hamvaikból az év közben esetleg meglehetősen diszkréten tevékenykedő(?) szervezetek, mondhatni felébrednek Csipkerózsika álmukból, hiszen eljött az éves nagy kunyera ideje. A mélyen szunnyadó - és tervezett időpontban eszmélő - egyesületeken kívül számos személy és csapat exponálja magát év közben is, szinte már celebként követelve a figyelmet magának. Divattá vált az állatvédelem bulvárosodása, és ennek megfelelően kialakult a népszerűségért folyó harc, melynek résztvevői nem kímélnek sem Istent, sem embert a likevadászat hevében. A jelenség velejárója, hogy irodalmi alkotásokkal vetekedő művek születnek a facebook-on, melyek arra hivatottak, hogy meggyőzzék az olvasót, hogy az adott személy/szervezet egyedülálló(!) tetteket visz véghez, valamint könnyfakasztó posztok születnek nevezett egyesület pénztelenségéből fakadó, gondozott állataik nélkülözésével kapcsolatban. Minél manipulatívabb egy-egy ilyen írás, annál nagyobb az esély arra, hogy sokan manipulálódnak (érzékenyülnek el), és írják azonnal a megfelelő adószámot a rubrikába. Tehát mindenki belead apait-anyait, hiszen ez az aratás ideje.

 

Ezen felvezetés okán mi nem élnénk ezen eszközökkel, helyette a matematika és a realitás oldaláról közelítenénk meg a

problémát. Az állatvédelem hazánkban nem tarthat számot egyik kormány érdeklődésére sem, így az egyre súlyosabbá váló problémák megoldása a civilekre vár. Állatszerető civilekből alakulnak azok az egyesületek, melyek igyekeznek lehetőségeiken belül (és azon túl) felvállalni ezen problémák megoldását. A felvállalt küldetés jellegéből adódóan meglehetősen sok pénzt igényel - terület, felépítmények és eszközök birtoklása, az állatok ellátásával kapcsolatos költségek (takarmány, állatorvosi-, rezsi- és egyéb költségek…), munkabérek -, ezért ahhoz, hogy egy adott szervezet el tudja látni vállalt feladatát, szüksége van arra, hogy folyamatosan álljon rendelkezésére olyan pénzforrás, mely biztosítja a biztonságos működést. Amennyiben üres a kassza, az súlyos következményekkel jár: nincs mit enni adni az állatoknak, nem kapják meg a szükséges állatorvosi ellátást, nincs pénz tankolni az autóba, hogy eljussunk egy bajbajutott állathoz, vagy elvigyük orvoshoz, stb. Akik következetesen és tisztességgel dolgoznak, annak a költségei folyamatosan nőnek, hiszen egyre több a mentett és gondozásba vett állat, egyre több a segítségkérés, ezeknek következtében nő a létszám, szükségessé válik a bővítés, melynek eredményeképpen még több pénzre van szükség. Ez volt eddig a realitás, nélkülözve az érzelmekre ható esszéket. Innentől következik a matek. Ahhoz, hogy az adott egyesület nagyobb visszalépés nélkül tudja végezni a dolgát, feltétlenül szüksége van azoknak a támogatására, akik ismerik őket, tisztában vannak a tevékenységükkel, az eredményeikkel, és a további működést biztosítva felajánlják számukra adójuk 1%-át. Mi eddig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a befolyt 1%-ok növekvő összegének köszönhetően minden évben egyre több állaton tudtunk segíteni, egyre szélesebb dimenzióban tudtuk végezni a munkánkat – értem ez alatt a konkrét mentéseket egyre nagyobb területről, a folyamatosan növekvő számú ismeretterjesztő célú látogatásokat, a hátrányos helyzetű lakókörnyezetekben végzett ivartalanítások számának a növelését -, és nem kellett kétségbeesett posztokat kiírnunk azzal kapcsolatban, hogy elfogyott a tápkészletünk, vagy nem tudjuk kifizetni az állatorvosi számláinkat, vagy nem tudunk tankolni a kocsinkba, nem szerepel minden posztunk végén a számlaszámunk, stb.

 

 

Igyekeztünk józanul, felelősségteljesen és megfontoltan gazdálkodni azzal a pénzzel, melyet Tőletek kaptunk. Viszont ahhoz, hogy tudjuk folytatni a munkát, melyet megkezdtünk, a továbbiakban is Rátok számítunk. Mármint az adótok 1%-ára. Ez a poszt ezért született. Segíts, hogy segíthessünk!